Az épület külső megjelenésének ter­vezésekor általában a többféle igény és a különböző kötöttségek a mértékadók. Az ablakok alaki és formai megha­tározása elsősorban az épület karakterével függ össze. Ha az élek párhuzamosak, a nyílászárók, ablakok is legyenek négyzetes vonalvezetésűek, ívelt épületrészek esetén a körívek használata javallott, és ehhez kell választani ablakot.  Ma, az ezredforduló után kezdenek divatba jönni – környezeti kötöttségek vagy követelmények nélkül – a tagolt vagy részben tagolt épü­lethomlokzatok és az azokhoz illeszthető új ablakok és portálok.

Az ilyen ablakrendszerek kialakítása magasabb költségekkel jár, de ha nincs tagozat a homlokzaton, akkor is lehet kedvező a látvány, ha az ablakok nyílásai valamilyen nyíláskeretet, szalagkeretet kapnak. A homlokzati ablakokat amúgy is díszítik a könyöklők és párkányok. Keretpárkányok esetében a könyöklő hasonló tagoltságú, de nem azonos keresztmetszeti profillal készül. A minőségi bádogosmunka a kulcsa a legjobb ablaknak, hiszen a csapadékvizet el kell vezetni. A homlokzatok formálásának eszközei a lentről látható tetőfelületek, így igen lényeges a tető anyaga, a tetőablakok kialakítása és azok környezete is.

Különböző homlokzatok esetén az ablakok is különbözőek, belső funkcióiknak megfelelően.

Felhasznált irodalom: Koszó József – Ablak a házon. Budapest, 1995 Pannon Kiadó